Hazánkban a box történetéről nem tudunk igazán mit elmondani, mert nincs egyértelmű adat arról, hozzánk mikor érkezett meg az ökölvívás. Az első „boxolónk” nem más volt, mint báró Wesselényi Miklós, aki 1822-be Angliába látogatott gróf Széchenyi Istvánnal. Látogatásuk célja csupán az volt, hogy kifürkésszék miért tart a szigetország annyira előre mind gazdaságilag, mint kulturális értelemben. Ekkor látogatott el John Jackson 2 edzőtermébe, és húzott boxkesztyűt, valamint boxedzéseket vett.
Az edzőfelszerelések között már akkor megtalálható volt a boxzsák, nem tudni báró Wesselényi önmagában püfölte, vagy másokkal is ringbe szállt.
Majd 1875-ben az első Magyar Athleticai Club 3 keretén belül már gyakorolták a sport kedvelői az ökölvívást, bár nyílván elég szerény körülmények között lehetett az edzőfelszerelésekhez hozzájutni, mivel a kiegyezés után voltunk mindössze 8 évvel.
Ám mégis azt kell mondanunk, hogy ez volt az első komoly lépés, ami a későbbi magyar ökölvívást megalapozta, hisz különféle versenyeket szerveztek, ahol már egy-egy kiugró név is megjelent.
A 19. század végén feltűnt az első magyar tehetség Dr. Tatics Péter, akivel együtt olyan emberek nőttek fel a boxzsákokon majd egymással való edzésen, akik már megalapozták, hogy Magyarországon is siker sportág legyen az ökölvívás.
Bár még a 20. század első olimpiáján hazánk nem állt készen, hogy sportolókat küldjön a ringbe, újabb tehetségek tűntek fel, érdemes megemlíteni Hajnal Béla vagy a Bing testvérek nevét.
1909-ben profi és modern edzőtermet alakítottak ki a Műegyetemen, ami már nem csak hazai versenyeken való részvételre volt elég, hanem megalapozta azt is, hogy az ökölvívás terén hazánk nemzetközi szintre is kilépjen.