Az orvosok szinte minden kultúrában valamilyen megkülönböztető öltözéket vettek magukra. Az ókori Indiában jelent meg először a fehér köpeny. A rómaiak tunikát öltöttek, az arabok pedig díszes köntösben és turbánban gyógyítottak. Az európai dokiruha a lepel volt, majd nadrággal párosították.
A lepel és tunika idővel köpennyé nőtte ki magát, ami napjainkig a szektor jellemző munkaruházata. A reneszánszban az orvosi viseletet is a túlzások jellemezték. Viselhettek ékszereket is, a paróka és az óriási gallérok mellé. A maihoz hasonló steril ruházat a XIX. századtól lépett életbe és megjelentek az olyan higiéniát biztosító kellékek, mint a kesztyű és a maszk.
A jelenben egy dokiruha nemcsak a szigorú elvárásoknak felel meg, de jó közérzetet biztosít a viselőjének. Strapabíró, professzionális technológiával, prémium szövetekből gyártják. A védelem mellett, szerepet kapott az esztétika is. A mai dokiruha magabiztosságot kölcsönöz és bizonyított tény, hogy a jó közérzet növeli a hatékonyságot.
