A modern világ nagyon globalizált rendszerek mentén működik. Ennek révén egy összefüggő piacgazdaságban élünk, ahol elég csak néhány alapvető termék vagy szolgáltatás hiánya és máris kész a katasztrófa. A szállítás és a gabonaimport nagy figyelmet kapott az elmúlt hónapokban és úgy tűnik, hogy ezek jelentős kihatással lesznek sok egyéb szektora, valamint milliók életére. Ha nincs megoldva az élelmiszer alapanyagok szállítása, akkor az azokból készült termékek hiányozni fognak. Ez a mennyiségi kérdés egyértelmű.
De mi a helyzet a minőséggel? A minőségirányítási rendszer (MIR) fő célja, hogy megfelelő alapot biztosítson a cégeknek ahhoz, hogy termékeik megfeleljenek a piac elvárásainak. Ezt mindenképpen megéri előtérbe helyezni, főleg akkor, ha valaki szeretne felépíteni egy jól menő vállalkozást. A gagyi, silány termékek gyorsan terjednek, de ugyanilyen rövid idő alatt eltűnnek. Az emberek többségét csak egyszer lehet átverni bizonyos termékekkel.
Azon túl ugyanis, hogy valaki nem fog még egyszer vásárolni az adott gyártótól, arra is nagy az esély, hogy feljelentés történik ellene, ami alapos vizsgálatot és büntetést, bezárást vonhat maga után. A minőségirányítási rendszerek alapelveit tehát megéri előtérbe helyezni és azok szerint működni, ha a cél a megelégedettség elérése. A vásárlók hálásak azért, ha egy vállalkozás igyekszik a kedvükre tenni.
A környezettudatos működés, valamint a tartósság, kiváló alapanyagok felhasználása mind olyan tényezők, amelyek beépítésével a rendszerbe azok elérik a pozitív hatást. Alapvető tézis, hogy megéri valamiért többet fizetni, ha garantált a magas színvonal. Tény, hogy a tömegtermelésben ezt közel sem egyszerű megtartani. Szükség van például a gyakori felülvizsgálatokra, minőségellenőrzésre, mert csak így kerülhető el, hogy silányabb komponensek vegyék át a helyet. A kellő elvi elhatározás sem maradhat el, mert gyakori a bejáratott brandek gagyivá tétele a profitmegtartás és növelés céljával. Az okosan felépített minőségirányítási rendszerek ennek egyértelműen elejét veszik.